Eltűnt a fény az alagút végéről, vagy átalakult, vagy csak messzebb lett, vagy ott van az csak most nem látom..... még nem tudtam eldönteni. Az utolsó fisztula záró műtétem nem sikerült, három hónapja műtöttek. Így marad a zsák, marad minden a régiben..... Pedig teljesen biztos voltam benne, hogy a végére értem ennek is. Néha úgy érzem az életem morbid és ironikus. Ha .... és, hogy most mi lesz??? Nem tudom, nem tudom. Azt hittem eddig volt nehéz, azt hittem ezt az egy évet volt nehéz végig csinálni, hát most úgy nézz ki, hogy életünk egyik legnagyobb és legnehezebb döntése előtt állunk. Az már meg sem lep, hogy a doki szerint ritka eset vagyok, kevés ilyen van. Én néha úgy érzem ritka egy elfuserált eset vagyok... de szerencsére ezen az érzésen gyorsan át tudok lendülni általában. Újabb műtétre van szükségem, aminek az egyik legnagyobb rizikója az, hogy elveszíthetem a méhem, annak érdekében, hogy hozzáférjenek a fisztulához. Újabb hasi műtét, újabb nehézségek. Most azt várják, hogy eldöntsem, bevállalom a rizikót vagy megpróbálok így ahogy vagyok kihordani egy gyereket. Morbid és ironikus, na nem megmondtam?!
Mintha kaptam volna egy egyirányú jegyet oda, ahol a démonok élnek.... de én még mindig élek!!! Azt gondolja az ember, most már téleg annyi minden volt rossz, már valami jónak kell jönnie.... és biztos vagyok benne, hogy itt van előttem, csak még nem látom.
Hát kérem szépen elég a nyavalygásbó!!! Megpróbálom kitisztítani a fejem és meglátni az utam. Müller Péter szavaival élve, megvárom, amíg súgnak az angyalok! Mert ha elég sokáig csendbe vagyunk, akkor ők súgnak... remélem :)
Vannak dolgok az életben, amikért keményen küzdöttem, de a betegség miatt, miután elértem őket, elfelejtettem örülni nekik. ELfelejtettem, mennyire küzdöttem értük.
Így most örülök, örülök a sikereimnek, örülök, hogy van egy lelki társam, örülök, hogy VAN választási lehtőségem!!! Új tervek kezdenek kialakulni a fejembe, új dolgok, amelyek a betegségem által válnak lehetővé... sose lehet tudni melyk rossz mire lesz jó... :P.
DE most először is elutazok a világ másik végére és örülök neki, hogy zsákostól és lógó béllel is, de elmegyek Thaiföldre és majd meglengengetem a zsákom, hogy mindenki jól lássa: a póni picsáknak valóóóóóóó
Mintha kaptam volna egy egyirányú jegyet oda, ahol a démonok élnek.... de én még mindig élek!!! Azt gondolja az ember, most már téleg annyi minden volt rossz, már valami jónak kell jönnie.... és biztos vagyok benne, hogy itt van előttem, csak még nem látom.
Hát kérem szépen elég a nyavalygásbó!!! Megpróbálom kitisztítani a fejem és meglátni az utam. Müller Péter szavaival élve, megvárom, amíg súgnak az angyalok! Mert ha elég sokáig csendbe vagyunk, akkor ők súgnak... remélem :)
Vannak dolgok az életben, amikért keményen küzdöttem, de a betegség miatt, miután elértem őket, elfelejtettem örülni nekik. ELfelejtettem, mennyire küzdöttem értük.
Így most örülök, örülök a sikereimnek, örülök, hogy van egy lelki társam, örülök, hogy VAN választási lehtőségem!!! Új tervek kezdenek kialakulni a fejembe, új dolgok, amelyek a betegségem által válnak lehetővé... sose lehet tudni melyk rossz mire lesz jó... :P.
DE most először is elutazok a világ másik végére és örülök neki, hogy zsákostól és lógó béllel is, de elmegyek Thaiföldre és majd meglengengetem a zsákom, hogy mindenki jól lássa: a póni picsáknak valóóóóóóó
Megjegyzések
Megjegyzés küldése