Fuckyouendometriosis - azaz "nem normális" a menstruációs fájdalom

 Március van, a levegőben már érezni a tavaszt..., és ez az endometriózis hónapja. Ebben a hónapban világszerte a nők felemelik a hangjukat, és megpróbálnak még hangosabbak lenni, mint az év többi részében, hogy kiálljanak a nyilvánosság elé és elmondják, hogy az NEM NORMÁLIS, ha fáj a menstruáció!!! Így most én is teszem. Beszéljünk róla hangosan, ne tegyünk úgy, mint ha ez valami tabu téma lenne. A probléma azzal van, hogy nem csak a társadalom sulykolja ezt belénk, hanem az orvosok is. Fel a kezekkel, ha van olyan élményed, hogy a dokid szerint ilyen típus vagy és ez normális. Ez szomorú. Szomorú, mert a diagnosztika több évet is késik így, nálam konkrétan több, mint 10 évről beszélünk, és nem egy orvosról, volt közte drága nagymenő pozsonyi orvos is, akinek a megoldása a problémámra az volt, hogy tele nyomott hormonokkal. Az endometriózis, mint betegség nem csak azt jelenti, hogy van egy cisztád. Ez nem cisztás megbetegedés, szögezzük le, ez egy jóindulatú daganatos megbetegedés, aminek a sejtjei az orvosom szavaival élve, ugyanolyan gyorsan terjednek, mint a rákos sejtek. Ezek az endó sejtek, bekerülnek a testbe, a méh nyálkahártyájáról úgy mond elvándorolnak (nem tudni miért) és megtámadnak bármilyen szervet. Ó igen, ez nem kimondottan a petefészek és méh betegsége csak. Lerakódnak a bélen, a húgyhólyagon, a tüdőn!!!, és találtak már agyban is - és aztán osztódnak és nőnek. Ez nem egy gyógyítható dolog, nincs rá gyógyszer, sem adott módszer, amivel ki lehet gyógyulni. Egy fajta krónikus betegséről van szó, ami az esetek nagy százalékban visszatér. Ezt az esetek nagyrészében sajnos nem oldja meg egy műtét (szerencsés az, akinek igen), legtöbbünknek már legalább három, négy műtéte volt. A betegség iróniája, hogy ezek a sejtek pontosan úgy viselkednek, mint a méh nyálkahártyája minden hónapban, azaz véreznek, és mivel nem a helyükön vannak, ezért véreznek bent a testben. Ez óriási komplikációkhoz vezethet és fájdalmakhoz is. Valakinél elviselhetetlen fájdalmat okoz, valakinél nem annyira. Többségüknek elviselhetetlen fájdalmat okoz, és nem erre nem elég bedobni egy fájdalom csillapítót. Sokan néztek rám (és itt nőkről beszélek), mint egy hisztis p-re, aki nem képes elviselni egy kis fájdalmat, hisz ők is menstruálnak még sem rinyálnak minden hónapban. Hát most elmondom nektek, én olyan napokig tartó fájdalomról beszélek, ami nem enyhül egy fél percre sem, és abban a percben, ha valaki kést adott volna a kezembe, akkor gondolkodás nélkül magamba döftem volna, csakhogy érezzek valami mást is, egy kis megkönnyebbülést, hogy egy kicsit pihenhessek. Ilyenkor nem tudsz enni, inni, gondolkodni, létezni, és mindezt 24 naponta újrajátszod. Egy idő után, ha már nagy a baj, mindennapos szűnni nem akaró fájdalomról beszélünk. Vannak történeteink a férjemmel, amik így kezdődnek: emlékszel, akkor amikor annyira rosszul voltam, hogy az öledbe vittél be a kórházba .... vagy, amikor munkába volt és én nem bírtam már a fürdőszobából vissza memnni az ágyba, a földön fekve vártam, hogy érjen haza... és ez csak az egyik oldala a dolognak. Az endometriózis nem csak menstruációs fájdalommal jár. Fejfájás, puffadás, emésztési problémák, depresszió, vérzési problémák (túl sok, vagy éppen túl kevés, végbél vérzés), derék fájdalom, és tüdőérintettségnél, légzési problémák és összeeshet a tüdő is. A legnagyobb probléma, mint már írtam a diagnosztika csúszása jelenti, minél később jönnek rá, mi is okozza a tüneteket, annál nagyobb komplikációk léphetnek fel a műtétek alatt és után is. Sokszor hallottam, hallottuk, hogy csak kitalálom a fájdalmat, hogy teljesen egészséges vagyok (EZ UGYE CSAK EGY VICC), de nem hagytuk annyiban. NEM SZABAD!!!! Ilyen problémákkal endospecialistát kell felkeresni, más úgy sem ismeri fel a helyzet komolyságát, és nem is teszi meg mindazt, amit ilyen helyzetben kell. Persze emellett meg kell tennünk mindent, amit csak megtehetünk saját magunkért. Volt egy pont, amikor megértettem, hogy mindig az orvosoktól vártam el, hogy végre segítsenek, és ez nem működik. Fejbe dől el minden, ÉN akartam segíteni saját magamon, amihez a családom, férjem széles mellbedobással álltak mögém, és persze szükségünk volt jó orvosokra, akik megtették, azt amit kellett. Az ember tegyen meg mindent, amit tud, itt értem a diétát, sportot, mozgást, életmódváltást ... és persze a betegség lelkiokainak feltárását - anélkül nem megy. A komplikációk miatt sztómával élek, talán ha hamarabb..., talán ha.... MÁR NEM ÉRDEKEL, mert ÉLEK!!! Még mindig a fejemhez vágják a "hozzáértő orvosok", hogy nem kellett volna megműttetnem magam, mert most meg élhetek zsákkal, és ők még mindig nem értik, ha nincs műtét, akkor én már NEM élek, nem viccelek. Én döntöttem és vállalom döntéseim következményeit. Így most megkérlek téged, igen téged, aki olvasod soraimat, ne hagyd, hogy elbagatelizálják a fájdalmad, sem az orvosoktól, sem a munka helyeden, sem másoktól és, ha elküld az egyik orvos, keress másikat, olyat, aki komolyan vesz, aki ismeri ezt a betegséget!!!!
Ma nyers vagyok és őszinte, de szeretném elérni, hogy végre vegyék már komolyan ezt a betegséget, ne kelljen másoknak is végigcsinálnia azt, amit nekünk kellett. Én már írtam sokszor, nekem az endometriózis miatt hiányzik majd 15 cm a vastagbelemből, nem múködött a bal vesém, még mindig van egy vascső a húgyhólyagomba, amit teljesen el volt nyomva és, mivel az endó túl sokáig volt ott ahol volt, így még mindig sztómával élek, most már több mint másfél éve. Ez nem végleges állapot, de még mindig vár rám két nagy műtét. NE FÉLJ nézz szembe a betegséggel, még akkor is ha ijesztő, de minél tovább húzod az időt, annál nagyobb az esély a komplikációkra. Ha te nem teszed meg, más nem fogja!!!
Március 25 -e az endometriózis világnapja, Budapestetn az "Együtt könnyebb" Női Egészségért Alapítvány szervezésében a Gödörben lesz egy majd egész napos akció, amely erről a betegségről szól majd, nagy érdekes programsorozat keretében. Gyertek el minél többen, mi a férjemmel ott leszünk. Részleteket a facén találtok. Jövök majd élménybeszámolóval és új hírekkel is március végén :).
Kedvenc férjem jelmondatával zárom a mai bejegyzésemet: FEL a FEJJEL, KI a MEJJEL :D