MZ/X utoljára jelentkezik... ezen a felületen és ilyen formában. Az utóbbi hónapokban kevesebbet írtam és ennek több oka is volt. Nagyon nehéz pár hónap van mögöttünk. Ez az év nem úgy alakult, ahogy mi azt elterveztük (mondjuk ez igaz az utóbbi három évünkre :), és bár azt gondoltam rosszabb már nem jöhet, tévedtem. Ez van, tévedni emberi dolog :D. Most mégis kimerem jelenteni, köszönöm jól vagyunk. A szeptemberi műtétem jól sikerült, nehéz volt a felépülés, de végre harmadik neki futásnak sikerült műtéti eljárással bezárni a sipolyt, ami miatt több mint két éve élek sztómával. De ennek ellenére még mindig sztómám van, mivel újabb kisebb komplikáció lépett fel. Oh igen ez az én életem :D. Azon gondolkodtam, hogy sok sztómás, akik pár hónapig, vagy szerencsésebb esetben hétig voltak sztómások, általában napra pontosan tudják meddig éltek így. Na én nem tudom, kábé betudom lőni a hónapokat, de ennyi. Nem foglalkozok vele. A sztómaság csak akkor válik életünk tragédiájává, ha mi annak fogjuk fel, és ez igaz minden másra is. Tragédia szeretteink elvesztése, de a sztóma nem tragédia.  Nem az! Higgyétek el nekem, NEM AZ! Mostanság inkább csak csendes szemlélődő voltam a neten és sok mindent olvastam. Van egy pár gondolat, amit szeretnék veletek megosztani. Az utóbbi időben Magyarországon szerencsére megindult egy kisebb lavina a médiákban az endometriózisról. Tévében többször volt róla szó, cikkek jelennek meg folyamatosan róla. E mögött több év munkája áll! Nem volt könnyű ezt elérni AZ EGYÜTT KÖNNYEBB NŐI EGÉSZSÉGÉRT ALAPÍTVÁNYNAK, és ezért örök hálánk kell, hogy üldözze őket. Köszönjük! Persze ezekre felszólalásokra és cikkekre a közember reagál. Sajnos sok esetben nem épp úgy, ahogy mi azt elvárnánk, vagyis sem megértés, sem empátia, sem hasonló más ilyen irányú vélemény, sem érzés nem jelenik meg. Olvasgattam ezeket a reakciókat és természetesen, volt köztük olyan, ami azt taglalta, hogy egy nő, ha ilyen súlyos helyzetbe kerül, hogy pl. bélendometriózisa van, akkor az az ő hibája mert elhanyagolta a testét, és már rég meg kellett volna műttetnie magát, bármelyik orvossal, aki nőgyógyásznak hívja magát.  (Margóra megjegyezném, hogy most azok a nők, akiket már többször műtöttek olyan orvosok, akik nem specialisták voltak, most biztos felhördülnek otthon és jogosan!) Azért írom ezt le ide, mert pár éve még, vagy mondjuk azt, hogy pár hónapja, ha ilyet olvastam volna, akkor szó szerint el is hittem volna a dolgot. Agyaltam és rágódtam volna rajta. DE hagyd mondjak nektek valamit. Több, mint 13 év fájdalom és orvos járás után, 6 műtéttel a hátam mögött - abból csak ötöt az elmúlt 2 évben abszolváltam (morbid, hogy ezeknek a műtéteknek nagy része, már nem is az endó miatt volt hanem a kialakult komplikációk miatt, több mint két éve endó mentes vagyok) - hogy ez egy jó nagy f.....g. El ne higgyetek semmi ilyet, és még a gondolat csíráját is fojtsátok el magatokban! Ehhez a betegséghez specialista kell, és ennek a betegségnek a leküzdéséhez TE kellesz! Rajtad áll vagy bukik minden. És nem nem elég a mostanában közkedvelt úgynevezett pozitív gondolkodás. Ez egy kemény és hosszú folyamat és meló, amit magadnak kell végig csinálni saját magaddal! Én úgy gondolom ettől a sunyi és alattomos betegségtől is meg lehet szabadulni egyszer és mindenkorra, annak ellenére, hogy egyelőre az orvosok álláspontja szerint csak visszaszorítani lehet. Bár őszintén nem találkoztam még olyan dokival, aki azt mondta volna nekem, hogy na nem Tímea maga ebből sose gyógyul ki. Lehet ha találkoztam volna, akkor gyors búcsút intettem volna neki. Én elindultam és megyek és köszönöm jól érzem magam, sztóma vagy kisebb komplikációk ide vagy oda. Egyszer ennek is a végére érek, de nem azzal akarom tölteni az időt, hogy számolom a napokat, és sírok. Élni akarok! Szabadon! Sokszor írtam már, hogy vállalnunk kell a felelősséget minden egyes meghozott döntésünkről, és vannak döntések, amelyeket meg kell hoznunk, mert ha nem tesszük meg, csak egy helyben forgunk az életünkben, és igen belecsöppenünk egy ördögi körbe, amiből nagyon nehéz kilépni. Én megtaláltam az utam, ez nem könnyű út és van úgy, hogy sok az akadály, de én választottam, az én döntésem és vállalom a felelősséget érte, és szabadon teszem ezt.

Most már magáról a betegségről egyre több infó van a neten, ami jó, nagyon jó, így mindenki megtalálhatja a magának megfelelő orvost és utat is. Én már ehhez nem kellek :)

Sok mindent szeretnék így egyszerre leírni, így utoljára, de azt hiszem a kevesebb néha több. Lezárom a blogom, mert úgy gondolom, hogy az, hogy ezt ide írhattam, és ti elolvastátok, nagyon sokat adott nekem, tanultam belőle. Úgy érzem ebbe ennyi volt. Máshol más felületen, kicsit másképp, de természetesen szeretnék írni. Ez itt a reklám helye: mertnoneklennijo.com  -na itt megtalálhatjátok szösszeneteimet majd, persze ha a csajok is úgy látják jónak :).

Az elmúlt két év fél évben nagy utat tettem/tettünk meg kedvenc első férjemmel :), és ezúton szeretném megköszöni mindenkinek, aki részt vett az életünkben és küzdelmünkben, és így vagy úgy segített és támogatott minket!! Kívánok mindenkinek áldott, békés karácsonyt és egy új kezdetet az Új évben! Ahogy mondanki szotuk: Fel a fejjel, ki a mejjel!