Ezen a méh üregén kívül elhelyezkedő endometrium szövetet nevezzük endometriózis csomónak. Ezek a csomók fájdalmat, meddőséget és sok más problémát okoznak. Az endometriózis csomók a méh nyálkahártyához hasonlóan reagálnak a női hormonokra a menstruációs ciklusra. Minden hónapban hasonlóan felépülnek, és menstruációs vérzés formájában leválnak. Szemben a méh nyálkahártyájával, a méh üregén kívül elhelyezkedő endometriotikus szövet számára nincs lehetőség a testüregből való kijutásra. Ennek eredménye belső hasüregi vérzés, a szövettörmelék szétesése majd kijutása a csomóból, a csomót övező területen következményes gyulladással és hegképződéssel.
Még így is leírva és olvasva is ‘istenien’ hangzik a dolog. Ez a betegség az utóbbi három évben teljesen ellehetetlenítette az életem, és olyan fájdalommal járt, amit azelőtt elképzelni se tudtam. Sajnos ez az újkeletű betegség, ami egyre több nőt sújt a világon, még az orvosok számára is fejtörést okoz. A legnagyobb problémát az okozza, hogy nem tudják mi a betegség okozója, miért alakul ki. Vannak persze teóriák, de ebbe nem megyek most bele. Így persze a kezelése sem éppen sikeres. Magát a betegséget csakis laparoszkópos műtéttel tudják alátámasztani, vagyis csak azután, hogy kiveszik ezeket a csomókat és a szövettan kimutatja, hogy endometriózis sejtekről van szó. Emiatt nagyon sok nőt félrediagnosztizálnak.
Nagyon nehéz leírni mi mindenen mentem keresztül, amíg végre valaki kimondta mi bajom van. Orvstól orvosig jártam éveken keresztül a fájdalom miatt, minden hónapban a menstruációm alatt teljesen lebénított. Sem enni, sem inni, de még létezni is a nehezemre esett, és ennek ellenére sokáig állították, hogy egészséges vagyok és, hogy ez normális. A sok év fájdalom után jött egy pont, amikor még fokozodótt a lassan már szinte nem múló fájdalom. Fájt mindenem és napi 24 órát fájt, persze a fájdalomcsillapítók nem segítettek semmit. Ez volt az az időszak, amikor találtak egy nagyobb cisztát a petefészkemen, így úgy döntöttek az orvosok, hogy megműtenek. AKkor már állandó vendég voltam a kórházba, infúziókra jártam, amelyek enyhítették a fájdalmat pár órára. Három évvel ezelőtt végre megműtöttek. Laparoszkóppal csináltak így nem vágtak, csak három kis lyuk maradt a műtét után. A szövettan igazolta a feltevést, endometriózis. Letisztítottak mindent, vagyis majdnem mindent. Volt egy hely amihez nem fértek hozzá, és nem is akartak. Az orvos szerint olyan helyen alakult ki az endometriózis, amit nem lehet műteni, majd elmúlik - mondta ő. Haha, és én hittem neki. Na mindegy. Hormonokkal nyomtak hónapokig - nem volt menstruáció - nem fájt semmi. Azt hittem vége van, de óriásit tévedtem. Csak akkor kezdődött a kalváriám. Ugyanis a megmaradt endó a hüvely és a vastagbél közé ékelődött be, és ott szépen nőtt. Mikor már nem bírtam tovább szedni a hormonokat, és persze már nem is akartam, akkor újult erővel csapott le a fájdalom, és rosszabb volt mint valaha. Az orvosok ajánlása szerint teherbe kellett volna esnem, minél hamarabb, mert az megoldott volna mindent. Persze az endometriózis meddőséget is okoz, szóval, hogy úgy mondjam nem könnyű így teherbe esni. Persze szerettem volna, nagyon, de a másik oldalon nem éreztem úgy, hogy ez kellene, hogy a megoldás legyen, és milyen igazam volt.
Találtam egy dokit, itt Szlovákiában, aki a hozzám hasonló esetekre szakosodott, én már sajnos csoda számba mentem az orvosok között. Azt mondták nem láttak még ilyet. Elmentem tehát a csoda dokihoz, aki másfél órán keresztül magyarázta nekem, hogy mi is az én bajom. Addigra már belekezdtem egy vegán diétába mert nem bírtam már létezni. Nem ettem semmi állati eredetűt, sem cukrot, sem glutént - ez egy érdekes fejezete volt az életemnek :D. Így tudtam csak élni úgy ahogy normális életet. Szóval a csoda doki mondta azonnal műteni kell, (nőgyógyászról van szó), de mondta kell hozzá sebész is, mivel úgy tűnik a vastagbélből is vágni kell majd. De persze nyugtatott ez nem biztos, menjek MRI -re és okosabbak leszünk. Hát elmentem, micsoda egy tortúra volt, mivel a nőgyógász kontraszt anyaggal kérte az MRI -t, azoknak meg fogalmuk se volt, hogy és honnan nyomjanak belém annyi kontraszt anyagot, hogy az jó legyen. Végül másfél órás harc után elkészült a felvétel és láttam az orvos arcán, aki ott volt, hogy elképedt. Itt már gyanítottam, hogy nagy a baj, de így utólag vissza gondolva nagyon messze voltam az igazságtól. Utólag kijelenthetem, hogy még az orvosom sem gondolta, hogy mekkora lesz a baj. Fél év telt el amíg kaptam időpontot a műtétre és minden kivizsgálást végig csináltam (elárulom nem volt könnyű, és abban percben úgy éreztem megalázó is). Nem volt más választásom így mentem és csináltam, közbe fogytam vagy 7 kg -t a vegán étrendem miatt. Így mire a műtétre került sor kábé 47 kg voltam...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése