NE félj!

Az életem eddig arról szólt, hogy FÉLTEM. Féltem a fájdalomtól, féltem az allandóan kiújuló betegségektől, féltem orvoshoz menni, mert tudtam mit fogok hallani, féltem a sztómától, féltem sztómával élni, féltem, hogy nem fogok tudni megszabadulni tőle, féltem az újabb műtétektől, sőt rettegtem, féltem, hogy nem kelek fel .... féltem attól is, hogy mi lesz tovább, ha felkelek ....féltem, hogy lesz/nem lesz gyerekem, féltem.... vissza nézve önmagamra, az egész életem egy nagy félelem volt. Nem éreztem mást, csak féltem, és amikor beigazolódott a sok félelmem, akkor felkiálhtattam, hogy ó látod mondtam, tudtam, és sajnálhattam magam ezért. Micsoda vicc az egész!!! Így nem lehet teljes életet élni, így nem lehet leküzdeni egy krónikus betegséget vagy más betegséget. Nem engedtem teret a saját testemnek és agyamnak, hogy ketten együtt megpróbálják feldolgozni azt, amin keresztül megyek. Sokat gondolkodtam és agyaltam azon, milyen háttere lehet egy ilyen vagy hasonló krónikus betegségnek, mint az endometriózis. Az én életembe nem ez volt az első krónikus betegség, amivel meg kellett küzdenem. A gyerekkorom a krónikus hasnyálmirigy gyulladásról szólt, a diétákról, orvosokról, fájdalomról ...  Kimásztam abból és jött az újabb fájdalom és újabb krónikus állapot. Van egy kis képzeletbeli hátizsákunk mikor megszületünk, tele van kis diszpozíciókkal és örökséggel. Bizony örökséggel, amit a szüleinktől, nagyszüleintől és azok szüleitől és nagy szüleitől kaptunk. Mind ott van, sok sok kicsi gondolat, tett, ami egy kis programmá alalakul át és ez végig kisér minket egész életünkben. Ez az egyik oldala, a másik pedig az, hogy milyen diszpozíckkal rendelkezünk, mennyire tudjuk ezeket a dolgokat feldolgozni, túl lépni rajtuk úgy, hogy a gyerekeinken már ne kelljen ezzel foglalkozniuk. Én úgy gondolom, hogy a betegségeknek nem csak lelki okai vannak. Hanem a háttérben ott áll ez az örökség is, ezek a kis programok, amik ha rosszul lépünk, vagy épp lelki válságban vagyunk, beindulnak. Mint amikor megnyomsz egy entert a számítógépen ... és akkor már nagyon nehéz leállítani, és magunkat okoljuk, és félünk.... Nem tudom mi a megoldás vagy gyógymód, de azt tudom, hogy szembe kell néznünk a démonainkkal, nem szabad elbújni, mert ők akkor is látnak minket. HÁT ÉN MEGTETTEM. Évekbe telt, mire megtettem, sok évbe, lehet talán túl sokba is, nem tudom. Szembe néztem velük, és megpróbáltam legyűrni a félelmet, ami talán az egyik legnehezebb dolog volt az életembe, és most NEM félek. Nem félek a fájdalomtól, nem félek a betegség kiújulásától, nem félek attól, hogy sztómával élek, nem félek attól, hogy lesz vagy nem lesz gyerekem. NEM félek. És te???

Elutaztam a világ másik végére, összvissz 24 órát voltunk úton. 3 napot tötöttünk Bangkokba, aztán repültünk tovább egy Koh Samui nevezetű kis szigetre, ahol egész nap áztattam magam a tengerbe, és motoroztom, és dzsip tetején autóztam, és elefánton ültem, és össze ettem tücsköt - bogarat, és gyönyörű helyeken voltam, és jól éreztem magam, és kipihentem magam, és nem szégyeltem magam, és néha felbosszantott a sztómám, de aztán már nem foglalkoztam vele. Félsz tőle, NE félj!! Számomra a legnagyobb dolog az, hogy már nem fáj, hogy nem újult ki, és nem diétázom, és nem szedek hormont, több mint egy éve jól vagyok. NE félj ....