Vállald a felelősséget!

Sokat gondolkodom az utóbbi napokban mi legyen a bloggal. Milyen formát adjak neki, hogyan tovább, vagy egyszerűen csak zárjam le, válaszúthoz értem és döntenem kell. :) Sok okosságot lehet olvasni a neten, az endóról és most már szerencsére egyre többet beszélnek róla, de úgy érzem Szlovákia kábé négy lépéssel van lemaradva ezen a téren. Egy megbízható és hozzáértő orvos az egész országban, sajnos nagyon kevés, bár én hálás vagyok érte is, hiszen megmentette az életemet. Itt máshoz már nem is mennék, nem viccelek. Sajnos egy mezei nógyőgyász, aki csak hírből hallott az endóról, természetesen nem is tudja úgy kezelni a szituációt, ahogy kellene. Sokan el vagytok keseredve, mert úgy érzitek bekerületetek egy mókus kerékbe, amiből nincs kiút. Nagyon nehéz kilépni belőle és persze mindenkinek van egy tuti tipje, amit megis oszt veletek, annak ellenére, hogy sokszsor fogalmuk sincs arról, mi is ez a betegség. A neten persze találni sokféle diétát is és persze mindegyik ellentmond a másiknak, és sokszor az endóspecialisták véleménye is eltér a diétákkal kapcsolatban. Az én orvosom azt mondta, hogy olyan diétát tartsak, ami nekem megfelel, ami segít abban,  hogy élhetőbbek legyenem a mindennapjaim, amíg meg nem műt. Én már többször írtam, hogy a vegán, cukor és gluténmentes diétát választottam. Még hozzá azért, mert miután utána olvastam, ez tűnt a leglokikusabbnak. Aztán van olyan, aki azt mondta semmi cukor és vöröshús, és csökkenteni a glutént, és van akinek ez válik be. Persze van olyan, akit már háromszor műtöttek, diétázik, hormont szed és mégis úgy tűnik, hogy kell majd egy negyedik műtét, és van olyan, aki nem műtette meg magát és csupán életmódváltással megszűnt a probléma, és van, aki megműtette magát és a műtét után még rosszabb a helyzet, mint azelőtt volt. Sokszor találkoztam azzal is, ha valaki kimeri mondani, hogy meggyógyult az endóból, és évek óta nincsenek tünetei, és az orvosok szerint is minden rendben van, az endósok nagy része, azonnal rávágja, ugyan már ott van az, csak nem látják, és nem fáj neki, mert a doki azt mondta ebből a betegségből nem lehet kigyógulni, és csak idő kérdése, hogy újra belobbanjon az. Hm én nem vagyok szakértő, és nem vagyok orvos sem, és nincs tuti tippem sem, és öszintén utálom, amikor nekem ad tuti tippet valaki, azért mert az unokatestvére barátnőjének is hasonló gondja volt, és megivott "két pohár gyógyteát" és azóta a szülést se bírta abba hagyni. Nem érdekel, és a legrosszabb, amit egy kivülálló tehet, hogy ilyeneket mond valakinek aki krónikus betegséggel küzd, vagy épp meddőséggel, és ne, ne mondjon senki olyat, oh majd ha egyszer el kezded a szülést te is, akkor abba se hagyod. Ez nem verseny és még csak nem is így működik az élet, és igen rohadt szarul esik ezt hallani, mert fáj. Inkább ne mondj semmit, vagy talán csak kérdezd meg, hogy vagyunk, de ne jelentsd ki kategorikusan, hogy hisz akkor most jól vagytok, nem?! Mi van??? Most érdekel, vagy nem érdekel?! Mert, ha nem akkor inkább szintén ne mondj semmit :D. Na, de eltértem attól, amit szerettem volna írni.
Én sokszor írtam már, hogy most már épp két éve élek endó mentesen, nem tünet mentesen, hanem endó mentesen. Szeretném, ha az endós közösség is, bármilyen nehéz helyzetben vannak épp a tagjai elfogadnák ezt, hogy igenis van ilyen. Miért? Nem magam miatt, nekem mindegy ki mit gondol, hanem azért, hogy lássa van fény az alagút végén, és igenis ki lehet lépni ebből a mókuskerékből. Krónikus betegséget is le lehet győzni! De látni kell a végét! Meg kell találni a módját, hogyan. Mindenkinek magának kell tenni érte. Sokan most felhördülnek, de hisz én mindent megteszek! Én tudom milyen érzés, tizenévig próbálkoztam csodaszerekkel, orvostól orvosig jártam. Aztán egy nap, amikor a legmélyebben voltam, rájöttem, hol a hiba nálam. Azt vártam, hogy majd más megoldja a bajom, hogy majd az orvos meggyógyít, hogy majd a hormon tabi segít. Egyszer csak felgyúlt a lámpa a fejembe, és rájöttem NEKEM kell segítenem saját magamon. Így vagy úgy, de nekem kell elvégeznem a munka másik felét, míg az orvos a szikével kivágja belőlem ezt a szart. Az csak egyik fele az érmének, a másik fele én vagyok. Azzal kezdtem, hogy felvállaltam ezt a betegséget mindenki előtt, felvállaltam, hogy emiatt sztómával élek. Felvéllaltam a magánéletem mások előtt, és nem álltam meg itt mentem tovább. Diétáztam, tornáztam, meditáltam, csodavitamint szedtem, megküzdöttem a démonjaimmal, a múltammal, a jelenemmel és a jövőmmel is. Persze ez a harc nem egy véges dolog, hisz az életünk sem áll meg egy ponton, hisz maga az Élet sem stagnál. Fejlődnünk kell vele együtt, különben eltipor minket és csak sodor magával, és kicsúszik a talaj a lábunk alól. Az élet egy végtelen fejlődés és csak rajtunk múlik hova fejlődünk, milyen irányba indulunk, a lehetőségek adottak és a szabad akarat is, és vállalni a felelősséget saját életünkért, saját döntéseinkért. Minden egyes döntés a miénk volt, a miénk kellett, hogy legyen, és ezért mi fizetünk érte, ilyen olyan árat. Ezt kaptuk, ezzel kell tudnunk élni, és amennyiben ezt tudatosítjuk, sokkal könnyebben tudunk majd élni.
Én bízom benne, hogy te most, aki ezt olvasod,  megtalálod az utad, a kiutat bármiből is, amibe épp benne vagy, hogy megtalálod azt az egy pontot, ahol kitudsz lépni a mókus kerékből, és vállalod a felelősséget tetteidért és saját magadért. Küzdj magadért! Én is azt teszem minden nap!


Megjegyzések

  1. Szia!
    Jó írás. Szerintem is durva, hogy csak úgy kijelentik az orvosok, hogy ebből nincs gyógyulás. Fogalmuk sincs, egy-egy szó mit teremt az emberben. Én már egy csoda-diétában, vitaminban, csodamódszerben (ilyen olyan kezelések, terápiák, bla bla) nem tudok hinni, hiszen mindenkinek más működik, próbáltam is sok mindent, a valós munka belőlünk fakad úgy is, ami majd megoldáshoz vezet. És az bizony nem a tej elhagyásából fakad, vagy hogy elmész e arwen tornára vagy jógázni.. Kemény és összetett meló: sportolj, hogy levezesd a stresszt, gondolkodj, hogy mi okozhatja ezt, de ne agyald túl, legyen stressz-mentes a munkád (ha-ha), közben orvosoknál kell hagyni a fizetésed azon részét, amit inkább hasznosabb, téged boldoggá tevő dolgokra költenél.. és nem kevés pénzről van szó. És a tuti módszerekkel tele a padlás, köszi. Eljön az idő, mikor a tuti módszereken túl besokall az ember lánya. Én itt tartok: várok egy műtétet, pontosabban, hogy túl legyek rajta, miközben folyamatosan azon vagyok, hogy a munkahelyem jobb legyen, a kapcsolatomra vigyázzak, és a családomban levő problémák ellenére boldoguljak.. mert nálam tuti ott van a megoldás: család, szülők, testvérek. Sosem késő felébredni.. bár azt nem mondom, hogy nem fájdalmas. Ha könnyű lenne, rég túl lennék ezen a vackon. De.. az üzenet nekem is átjött: küzdök magamért, ha a családommal szembe kell mennem, akkor is. Nem a 20. helyen leszek fontos magamnak többé.
    Hajrá csajok!

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Szia! Nekem az lenne a kérdésem, hogy honnan tudod, hogy meggyogyultál, nincs már endod és nem csak tünetmentes vagy?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia, májusba volt egy műtétem, más okokból, felnyitottak, átnéztek, ha már ott voltak. Tiszta :) volt minden.

      Törlés

Megjegyzés küldése